2017 év végén Szabival részt vettünk az első közös Exchange-ünkön Isztambullal és Eskişehirrel. Az alábbiakban, ennek az útnak a napló formátumú beszámolóját olvashatjátok.
1. Nap (Utazás, Isztambul), utazás:
Kora reggel fölszálltunk a transzferbuszra, amivel szép lassan, de legalább a magunkkal hozott üdítőnek köszönhetően kellőképpen megalapozva az utazást kiértünk a reptérre. Ott viszonylag hamar megtörtént a becsekkolás, csomagföladás. Délután egykor helyi idő szerint megérkeztük Isztambulba, az Atatürk reptérre. Ennyi embert és ilyen hosszú sort kicsekkolásnál még nem láttam ezelőtt: Kb. kilométernyi sor, egy óra várakozás. Amikor kijutottunk a reptérről, akkor keresni kellett valamit, ami elvisz minket Taksimba. Angolul nem sokan beszéltek, a taxi igen magas felárral vitt volna, de végül sikerült buszt találnunk, ami egy bő óra alatt elvitt minket a kívánt helyszínre, ahova a helyiek kijöttek elénk.
Megérkezve Isztambulba, első körben elindultunk a helyre, ahol az ebédet fogyasztottuk. Nagyon finom és bőséges, változatos fogásokat ettünk (ez jellemző volt minden későbbi étkezésünkre). Ezt követően bementünk a helyi AEGEE irodába, hogy lerakjuk a csomagjainkat. Itt már többen is csatlakoztak hozzánk. Innen továbbmenve kerestünk egy jó vízipipás helyet, ahol kipróbáltuk, milyenek a kinti dohányok: nem okoztak csalódást, mind a dohány, mind pedig a szerviz első osztályú volt. Ami kicsit meglepett minket, hogy semelyik vízipipás helyen sem lehetett semmilyen alkoholt kapni, de ezt Isztambulban orvosolták azzal, hogy a személyzet kiment a szomszéd non-stop boltba és hozott nekünk onnan sört. Befejezvén a pipázást visszamentünk a helyi AEGEE-hez és még néhány embert ott fölszedve kisétáltunk egy dombra, ami a Boszporusz partján van, ahova kiültünk iszogatni, beszélgetni a helyiekkel, majd onnan, kb. hajnali 2 óra magasságában eltaxiztunk a szálláshelyünkre.
2. Nap (Isztambul):
Ébredés és reggeli után elindultunk fölfedezni a várost: Fölszálltunk a metróra, majd Európa és Ázsia között a Boszporusz fölött leszálltunk és gyalog indultunk tovább a mecset felé. Ami nagyon érdekes volt út közben is, meg így egész Törökországban egyáltalán, hogy rengeteg volt a kóborkutya, amik sok esetben, mintha döglöttek lennének, úgy feküdtek mindenhol (tényleg MINDENHOL: boltban, pályaudvaron, plázában, reptéren, kocsmában,…stb.), valamint a biztonsági készültség: metró és villamosmegállóknál beléptető kapuk átvilágítással, gépfegyveres őrök mindenhol, akiknek az alapbeállásnál is az ujjuk a fegyver ravaszán volt.
A mecset után a következő állomás a Grand Bazaar volt, ahol majdnem estig eltöltöttük az időt. Az elsődleges célom az volt, hogy valami jó vízipipát és dohányt vegyek ott, ám ez sajnos nem valósult meg, mivel a későbbi buli és utazások miatt benne lett volna a pakliban, hogy összetörik. Viszont lehetett alkudozni mindenhol, sőt kellett is, szinte elvárás volt. Pl. Vízipipára is alkudtunk: induló ár 600 líra volt (~42000ft), ami már 5 perccel később lecsökkent 130 lírára, de ha elég elszántan próbálkozunk, a 100 líra sem lett volna lehetetlen.
A következő állomás (a vacsorát követően) egy helyi pub volt (elég felkapott, tetőtéri hely), ahol az AEGEE Isztambul sok tagjával megismerkedtünk, beszélgettünk, alapoztunk az ezt követő partyra.
3. Nap (Isztambul → Eskişehir):
A nap jelentős részét az utazás tette ki: Elbúcsúztunk a helyiektől, majd fölszálltunk egy buszra Taksimban, ami kivitt minket egy pályaudvarra, ahol nem könnyen, de legalább sikeresen megtaláltuk a nekünk megfelelő távolsági buszt, ami kb. 6 óra alatt elvitt minket Eskişehir-be. Ott már vártak minket a helyiek. Az első este az új helyen leginkább a bemutatkozásról, egymás megismeréséről szólt.
4. Nap (Eskişehir):
Közös reggeli (ilyen bőséges és változatos reggelit nem sok helyen láttam még ezelőtt, annyi kaja volt, hogy alig fért el az asztalon), majd közös városnézés. Eskişehir-ről: egyetemi város, viszonylag csöndes, Isztambulhoz képest ritkán lakott, csöndes, kisvárosi hangulat, kb. 1 millió lakossal. Kóborkutyákból itt sem volt hiány, van egy csatorna, ami átmegy a városon, ott lehet gondolázni, vagy akár csak a partján sétálni. Délután beültünk itt is egy vízipipás helyre, ahol beszélgettünk, pipáztunk, gitároztunk, társasoztunk, chilleltünk, majd pedig kipróbáltuk a híresen jó Çibörek-et (helyi burek, tényleg nem volt benne hiba).
A vacsora még itt is megér pár szót: Élőzenés helyre mentünk, ahol olyan bőséges vacsorát kaptunk, hogy az ételek szó szerint nem fértek el az asztalon, úgy kellett a tányérokat tálakat kicsit egymásra pakolni, okosan rendezni, hogy legyen nekik elég hely (és nem az asztal volt kicsi), ez pedig mindössze ~1700ft volt egy főre, amiből lássuk be, már pizzát rendelni is nehéz itthon. Vacsora után a ‘szokásos’ este program: Pub.
5. Nap (Eskişehir):
Reggeli, majd délutánig szabadfoglalkozás: Mi a vízipipa mellett döntöttünk, mivel aznap elég cudar idő volt.
Délután pedig bementünk az Egyetemre, a helyi AEGEE irodát megnézni, ahol részt vettünk az ottani első Foreign Language Group’s meetingen, melyen többek közt meghallgathattunk egy előadást Törökországról, fontos helyi szokásokról, népi hagyományokról, amit egy diasorral, valamint egy elég jól összerakott videóval reprezentáltak számunkra (itt mi is elmondtunk pár fontosabb dolgot szeretett hazánkról és lejátszottunk egy videót nekik Budapestről).
Esti program pub, beerpong, közös buli a helyi AEGEE-sekkel, majd a lakhelyünkön afterparty.
6. Nap (Eskişehir):
Pihenés, shoppingolás, búcsúest, csocsó helyiekkel.
7. Nap (Eskişehir → Budapest):
6.30 (Eskişehir): Indulás (kb. 2 óra alvás után), mivel a buszjáratot, amelyikkel eredetileg mentünk volna, előző este törölték, így a korábbival kellett mennünk, de legalább a 6 órás buszúton tudtunk aludni. Egyébként, minden viszonylag simán ment, a reptéren is becsekkoltunk időben, még maradt is 4 óránk a beszállásig, ez alatt az idő alatt körülnéztünk a duty free shop-ban és bekajáltunk egy 4 személyes csirkés kosarat, majd a maradék líránkból vettünk egy jó búcsúsört.
19.30 (Budapest): Laza 15 órával az eskişehiri indulás után végre hazaértünk.
A beszámolót írták: Papp Domonkos és Lukács Szabolcs