Szerbiai újévi beszámoló

Egyre közeledett az idő, hogy már ¾ éves tagként elmenjek az első New Years Event-emre. Jobbnál-jobb lehetőségek kínálkoztak az AEGEE oldalán, de csak visszahúzott a szívem Belgrádba, ahol egy hónappal azelőtt voltam Exchange-n. Szóval a jelentkezési határidő lejárta előtt két perccel véglegesítettem a form-ot, amiről hamarosan értesítést is kaptam, hogy el lettem fogadva. December 26-án este vonatra ültem, és ekkor kezdődött a második Belgrádi kalandom.

Reggelre érkeztem meg a hostel-be, ahol egyből két törökkel sikerült megismerni, akik már korábban megérkeztek. Valahogy hiba csúszott a bemutatkozás műveletébe, és én az egyiket Big Man-ek neveztem el, mire ő engem Budapestnek. Ezt a formációt az event végéig tartottuk. Lassan megérkezett szinte mindenki, a tervezett 40 fős létszámot sikerült feltölteniük a szervezőknek. Előzetes félelmeim be is igazolódtak, hogy ennyi embert nem lehet ilyen rövid idő alatt megismerni. De sokakkal jó barátságba kerültem. Valószínűleg ennek volt köszönhető, hogy épp ezen az első márciusi hétvégén két másik résztvevővel Bécsben találkoztunk, és bejártuk Bécset.

Az elkövetkezendőkben igyekszem leírni minden főbb részletét az ott tartózkodásom mind a 6 napjának, kiemelve a legfontosabb részleteket amikben, Belgrádban részem volt.

1

Első nap délelőtt három másik particivel nekiindultunk a város felfedezésének a verőfényes napsütésben. Említették nekünk, hogy a Terazije-n (belvárosi terület Belgrádban) van egy tetőterasz, ahonnan panorámás kilátásban lehet részünk. Addig kutattunk, míg sikerült a 4 csillagos Zepter Hotel tetejére felmennünk és kijutnunk az elvileg elzárt tetőteraszra (valószínűleg nem erre gondoltak, amikor mondták nekünk). Lefele kétszer is jött velünk szembe pincér, de a köszönésen kívül mást nem kaptunk.

Másnap elmentünk a Tesla múzeumba, amiről előbbi beszámolómban már írtam. Megmutatták a Szent Száva templomot, történelmi Tasmajdant, megnéztük a NATO bombázta Minisztérium épületét, majd délután szerb tanulásban vehettünk részt.

Többször is váltottam pénzt, kisebb-nagyobb sikerrel. Jó tanács, ahol nem akarnak bizonylatot adni, ott vissza kell kérni mindent, mert átverés lesz belőle! Én is saját hibából tanultam.

Következő napok egyikén elmentünk egy piacra. Mivel fél órás várakozás után sem jött a villamos, kb 5 perces sétával megtettük a két megálló között távot. A síneken.

Nálunk is van piac, de ez egy kicsit más volt. Aki a kevésbé fancy piacok között csak a Bosnyák térit ismeri, fel kell, hogy világosítsam ez annál több volt. J A piacos pont annyit tudott angolul

amennyit kellett, a többit az ujjával magyarázta. Átvágni itt nem próbáltak meg 🙂

2

A feladat alapján csapatokra oszlottunk, és minden csapatnak az esti EU Night-hoz kellett a nemzeti zászlóját kirakni zöldségből-gyümölcsből, amely termények valamilyen módon köthetőnek kellett lennie az adott nemzethez.  A magyar szekció meg is vette piros paprikáját, a fehér fokhagymáját és a zöld kígyóuborkáját.

Az esti EU night egy hajón volt megtartva, amit egy vacsora előzött meg. A 40 résztvevőnek köszönhetően a felsorakozó országok száma meglehetősen magas volt, így dúskáltunk a jobbnál-jobb változatos ételekben és italokban. Az esti party is a hajón volt.

Partyk. Volt még egy másik buli ami egy hajón volt megtartva, minden előnyével és hátrányával együtt. A többi party teljesen zártkörű volt különböző szórakozóhelyeken.

Az egyik délután elmentünk Belgrád keleti csücskébe egy hatalmasat korizni, voltunk egy igazi Kafana-ba, ami egy tradicionális élőzenés, bulis hely. Elmentünk Zemonba, ami egy ősi kisvárost jelent Belgrád modern negyedében. Hógolyóztunk, táncoltunk étteremben, utaztunk belső ajtó nélküli liftben, ami elég gyakori arrafelé, énekeltünk, zenéltünk, táncoltunk, és táncoltattak minket. Az egyik délután tanítottak nekünk szerb néptáncokat. Elmentünk a Tito múzeumba, láttuk a sírját. Számomra újdonság volt, hogy Tito nem olyan nyomott hagyott maga után mint Kádár, hanem igazi népvezérként szerették, aki kiállt ország mellett az Oroszokkal szemben.

Ettünk rengetek pljeskavica-t, reggelire joghurtot, meg hozzávaló burek-et, ami csak első pillantásra tűnik úgy, hogy tocsog az olajban J

Utolsó nap megint az izgalomé volt a főszerep; mindenkitől elköszönni, levelek megírása, ajándékok készítése. Abban a tudatban telt el az utolsó nap, hogy most látjuk egymást utoljára, de visszaemlékezve élveztük, élveztem.

Mindenkinek jó szívvel tudom javasolni további évekre, mert a szervezők kiválóak voltak, mindent megtettek, amit tudtak. Azóta is beszélek velük. Szép volt, jó volt, de nem lett vége J

Caesar Bálint