Balkáni gyöngyszem: Macedónia

34 ambiciózus európai fiatal, rengeteg kultúra, sztereotípiák leomlása, 26 órás non-stop utazás, igazgyöngy-lelőhely, s az egzotikus, ajvár-szószos keleti környezet. Ezek a kulcsszavak jellemezték első balkáni utamat, ahol egy hétig tartó konferencián vehettem részt az AEGEE-Budapest egyik képviselőjeként.

Április 23-án 17 különböző ország európai fiataljai gyűltek össze Strugában, Macedóniában, különböző civil-szervezetek delegáltjaiként, hogy országaink kultúráját bemutatva, különböző nyelveken megszólalva, kulturális különbségeink ellenére a térség jelenkori problémáira reális megoldásokat keressünk, s eközben határokon átívelő barátságokat alakítsunk ki.

Ezalatt az egy hét alatt többet tanultam a balkáni és kaukázusi országok történelméről, külpolitikai kapcsolatairól, s aktuális helyzetükről, mintha elém raktak volna egy 1000 oldalas szakirodalmi könyvet a témáról. Hiszen ebéd közben beszélgetni egy azerbajdzsáni újságíró lánnyal a „sajtószabadságról” vagy egy kávé után megvitatni Moldova jelenlegi egyre növekvő fejlődését egy moldovai fiúval, olyan új perspektívát és látásmódot alakított ki bennem, hogy hazatérve sok mindent átértékeltem itthon, Magyarországon is. A tény, hogy 17 ország résztvevői közül én számítottam leginkább Nyugat-Európainak, azáltal hogy Magyarországról érkeztem, szintén egy különös helyzetet teremtett.

Mielőtt kiutaztam, sokan féltettek és aggódtak azért, hogy épségben hazaérkezzem Macedóniából, ugyanis borzasztó erős, negatív sztereotípiák éltek pár ismerősömben a balkáni térséggel kapcsolatban. Azonban legbelül ezeket mindig visszautasítottam, s szerencsére a legvégső konklúzióban is nekem lett igazam. Továbbá az a tény, hogy a résztvevők Koszovóból, Bosznia-Hercegovinából, Ukrajnából is jöttek, még kíváncsiabbá tett: ugyanis a média ezekről az országokból nem azokat a kedves, gondoskodó és melegszívű embereket mutatja, akiket megismertem, hanem a háborúkat, az agresszivitást, s a fejletlenséget. Pontosan emiatt a vibráló kontraszt miatt, ennek az egy hétnek a legfontosabb konklúziója, tanulsága és üzenete a saját, s a média által kialakított sztereotípiáim eltörlése lett.

A program során sokszor csapatban dolgoztunk, mások előtt prezentáltunk, s ezáltal ismertünk meg egymást, egymás mentalitását igazán. Feldolgozandó témáink között szerepelt az európai / aktív állampolgárság, a fiatalok egyre növekvő munkanélküliségi tendenciája, továbbá az interkulturális párbeszédek fontossága, s hatása korunk társadalmában.

Mivel a program napközben elég feszített tempóban zajlott, s nagyon komoly szakmaiságot igényelt, ezért az esték már egy más tematikában zajlottak. Ugyanis minden este más nemzetiségű résztvevők mutathatták be egy kisebb prezentációval saját országukat, városukat, zenéiket, s utána pedig ezen országok ételeiből falatozva és italait megkóstolva úgy utazhattuk el ezekre a helyekre, hogy fizikailag nem is mozdultunk el.

Végeredményben azt mondhatom, hogy egy csodálatos egy hetet töltöttem el Macedóniában, s rengeteg új baráttal, élménnyel, benyomással és igazgyönggyel hazatérve, új színeit ismertem meg a világnak, miközben többet tudtam meg önmagamról is.

Köszönöm AEGEE- Budapestnek a lehetőséget, hogy képviselhettem a szervezetet, és a Citizen’s Forum Denica-nak a kiváló szervezést!

Tantalics Sophie

10754803_10204992562963868_297226801_n