There & Back Again: négy évszak egy nyár alatt – ez volt AEGEE-Krakkó és AEGEE-Berlin tavalyi közös nyári egyetemének mottója. A két főszervező, Agata és Holger koncepciója igazán nagyratörő volt: be akarták mutatni nekünk a két ország kultúráját egy, a hagyományos nemzeti ünnepeket felvonultató lerövidített időutazáson keresztül. Utólag visszagondolva azt kell mondanom: a szervezők elérték a céljukat, egy fantasztikus és igazán színes programmal, felejthetetlen élményekkel és rengeteg tudással ajándékoztak meg minket a két hét alatt!
A 2012-es nyári egyetem után, ahol Szentpétervárt, Moszkvát és Szevasztopolt látogattam meg, 2013-ban is TSU-n, azaz utazós nyári egyetemen akartam részt venni. Úgy gondolom, ezek adnak a lehető legtöbb újat a résztvevőknek két hét leforgása alatt. Krakkó és Berlin együttese tökéletesen beleillett a képbe, hiszen Lengyelországban egyáltalán nem voltam még, és németországi utazásaim során is valahogy mindig kimaradt Berlin.
Július 19-től 26-áig Lengyelországban voltunk, leginkább Krakkóban, de egy napot töltöttünk Auschwitzban és Varsóban is. Ezután busszal mentünk át Berlinbe a második hétre. A csapat nagyon sokszínű volt, és a rengeteg spanyol résztvevő ellenére (akikről tudjuk, hogy időnként hajlamosak kissé összezárni, és hosszú időre átváltani spanyolra más nemzetek jelenlétében) is nagyon jó és összetartó közösség alakult ki a végére.
Krakkó szépsége mindenkit elvarázsolt, hihetetlen, hogy mennyire „photogenic” ez a város! Emellett nagyon tanulságos volt a két tematikus városnéző túra, a körbevezetés a Wawel-kastélyban, és állítólag a lengyel kultúra- és nyelvóra is, azonban én sajnálatos módon azt teljes egészében átaludtam. 🙂 A szervezők valóban minden napot egy évszaknak szenteltek, ahol a kulturális program mellett mindig megismerhettünk egy-egy népszokást (pl. néptáncoltunk, szalmabábut készítettünk, újév tiszteletére koccintottunk), illetve a krakkói hét egyik „nagy durranása” volt a lengyel esküvő, melynek során egy valódi házasságkötő teremben a résztvevők közül szintén népi módszerrel „kisorsolt” arával és vőlegénnyel volt egy szertartás, majd egész éjszakán át tartó lagzi!
A krakkói tartózkodásunk legutolsó napján látogattunk el Auschwitzba, amit minden résztvevő kissé borzongva, de izgatottan várt. A szervezők nagyon jól csinálták az egészet, mert előtte is és utána is beszélgettünk róla. Azon résztvevők kedvéért, akik valamilyen okból nem voltak annyira otthon a témában, megnéztünk egy filmet, melyben minden alapvető információ elhangzott a holokausztról – így mindenki felkészülten vághatott neki az útnak. Mondanom sem kell, szörnyű, ugyanakkor hatalmas élmény volt ez a nap mindenkinek. Számomra kétségkívül ez a nap a legemlékezetesebb az egész nyári egyetemről, mióta eljöttünk, gyakorlatilag minden nap eszembe jut. Szerintem ez egy olyan hely, ahová mindenkinek el kellene mennie legalább egyszer élete során.
Krakkó után egy napot töltöttünk Varsóban, ami nyilvánvalóan csak annyira volt elég, hogy a legfontosabb dolgokat megnézzük, és kicsit beleszippantsunk a varsói életérzésbe. Másnap már indultunk is Berlinbe, a nyári egyetem második nagy fejezetének helyszínére. Mindig is el akartam jönni ide, meg akartam tudni, hogy mégis mi az, ami miatt annyira megosztó, annyira jellegzetes ez a város azok szerint, akik már voltak itt. Azt kell, hogy mondjam, hogy bár már kapizsgálom, egy hét számomra kevés volt, hogy minden kérdésemre választ kapjak, és még kevesebb arra, hogy normál turista tempóban az ember a látnivalók végére érjen. A program viszont itt is fantasztikus volt, rengeteg történelmi helyszínt bejártunk, és hála a rengeteg informatív leírásnak, amelyek mindenhol ott vannak Berlinben, illetve Holger kiegészítő anekdotáinak, hihetetlenül sokat tanultunk a német és közelebbről a berlini történelemről, és mindarról, ami még a mai napig is megoldatlan kérdés vagy érdekes mozzanat a berlini mindennapokban. Egy fél napra Potsdamba is ellátogattunk, ahol a rövid városnézés után eltöltöttünk néhány órát a festői szépségű kastélyparkban, majd körbevezettek minket a Nagy Frigyes gondtalan nyári pihenéseinek helyszínéül szolgáló, kivételesen gyönyörű Sanssouci Palota termein. Berlinben is megismerhettünk jó néhány német hagyományt, többek között az egyik nap végén egy mini Oktoberfestet rendeztek nekünk a hostel konyhájában!
Nyári egyetemről lévén szó, egyik nap sem maradhattak el a bulik, a minden helyszínen, egyszerre minimum 5 kamerával rögzített group picture-ök, az állandó éneklés a buszon/vonaton/metrón/S-Bahn-on, az rövid szunyókálások egy-egy óvatlan pillanatban, a hatalmas szerelmek, a különböző nemzeti italokból kevert koktélok, egy-két résztvevő eltűnése (ez a résztvevő leginkább én voltam), a nagy nevetések, hangoskodás, hajnalig tartó táncolás, és persze a könnyes búcsú, a jövendőbeli „reunion” lehetőségének reményképével – mindez egy szédítően gyorsan elillanó, de szép emlékként örökre megmaradó igazi AEGEE-s kaland volt!
A cikk szerzője Puskás Brigitta, AEGEE-Budapest 2013-as nyári egyetemének egyik főszervezője, korábbi Külső kapcsolatokért felelős alelnök